Mindent elkövet, hogy nevetésre bírjon bennünket, és ha sikerül, fáradhatatlanul ismétli, amivel nevetésre bírt. Segít az öltözésnél/vetkõzésnél, felemeli a karját, hogy fel/le tudjuk húzni a ruháját. Ha azt mondjuk neki "nem", abbahagyja, amit csinál.

Idegenektõl való félelme, ellenszenve úgy nyilvánul meg, hogy szüleihez fut, sírni kezd, ha az idegen odamegy hozzá, túlságosan félénk és ragaszkodó, csendesebb, kevésbé pajkos, mint máskor. Látszik a viselkedésén, hogy milyen jellegû az anyjához való viszonya /pl. egy ismerõsnél a gyerekszobában rövid idõre magára hagyja a kicsit, visszatérésekor a kapcsolat minõségére jellemzõ jelenetnek lehetünk tanúi.
- harmonikus kapcsolat /az anya kezdettõl fogva érzékenyen reagál gyermeke jelzéseire, és ez a következetes bánásmód bizalmat és biztonságérzetet alakít ki a kicsiben/: odaszalad édesanyjához, majd hamarosan újra nyugodtan játszani kezd
- hûvös, elutasító szülõi magatartás eredménye /a gyermek rövid idõ alatt megtanulja, hogy az a biztos, ha nem csinál semmit, különben elutasítás vagy büntetés vár rá/: látszólag elmélyülten játszik, észre sem veszi édesanyja távozását, majd megjelenését
- bizonytalan kapcsolat /az anya hol érzékeny, hol teljesen elérhetetlen a gyermek számára, nem tudja, mikor mire számítson, állandóan résen kell lennie. Bevált eszköze a hiszti, ezzel vonja magára a figyelmét, eléri a vágyott közelséget. Az ilyen gyerekekre jellemzõ, hogy a mindennapi élet rutineseményei, mint a pelenkázás, evés, fürdetés, lefekvés rendkívül küzdelmesek lehetnek: a kicsi, édesanyja távozásakor végletesen feldúlt állapotba kerül és visszatérésére sem nyugszik meg, annak ellenére, hogy keresi vele a kapcsolatot. Odamegy hozzá, de egyszerre öleli és ellöki.

Bármilyen hosszú ideig segítség nélkül ül, rámutat és kiválaszt ismert tárgyakat, ha kérjük tõle, odanyújtja. Számos szót megért, egyszerû utasításokat végrehajt. Bútorokba kapaszkodva jár, felfedezi, hogy különbözõ nézetekbõl ugyan, de ugyanazt a tárgyat látja, ha körbejárja. Kezén és térdén kúszik, popsiján csúszkál.

Sírásának okai /2 éves korig/: bizonytalanságérzet, félelem az elválástól, a szülõ jelenlétének hiánya, túlfáradás - hamarabb fogy el az energiája, mint a lelkesedése, csalódás, sikertelenség, frusztráció, esetleg félelem a sötéttõl, egyedülléttõl, fényektõl, árnyékoktól, zajoktól stb. Hagyjuk, hogy rátaláljon saját megnyugtatásának eszközeire, hogy megtanulja: kisebb bánat, bosszúság esetén felnõtt segítsége nélkül is meg tudjon vigasztalódni.

Szeret a szekrényfiókokban játékok és háztartási eszközök után kutatni. Ügyeljünk arra, hogy túl sok tilalom és szidás ne állja útját, elnyomva kíváncsiságát, mert lassanként elvész környezete iránti érdeklõdése. Érzékelése és értelme is fejlõdik a különbözõ halmazállapotú, tapintású, szagú és színq. anyagok megtapasztalása révén. Ha nem tiltjuk a rámolást, rövid idõ alatt elveszti érdekességét az adott polc, fiók stb.

Napi alvásigénye átlag 13 óra.

Elkezdhetjük az immunrendszer erõsítését, az edzettség fejlesztését ésszerű öltöztetés, gyakori szellõztetés, a szabadban való tartózkodás idõtartamának ill. gyakoriságának fokozatos növelése, levegõn altatás az év minden szakában, napoztatás, lassan növelt idõtartammal /lefedett fejjel, nem a legnagyobb kánikulában/. Hatásuk csak rendszeres alkalmazás esetén érvényesül.

Kiejti a száján az elsõ valódi szót /18 hónapos korig/ - pl. "mama": azonban a szó még nem kapcsolódik össze a személlyel. Felfedezi, hogy ha többször elismétli a "varázsigét", nyomban ott terem az anya. Rájön, hogy ez a varázsige sokféle helyzetben alkalmazható: ha kekszet kíván, ha a kutya farka után kap, ha meglátja apját stb. Itt a "mamá"-t "abrakadabrának" fordíthatjuk. Számtalan ismétlés és tapasztalat /pl. a bûvös szó kiejtésekor nem jelenik meg apja, sõt a keksz sem mászik ki a dobozból/ révén a szó összekapcsolódik mamája személyével, majd a szóra az anya képe képzeletben is megjelenik. Ez a szó lehetõvé teszi, hogy az anya emlékképét elraktározza, és valahányszor szüksége van rá, képzeletben újra felidézze. Megnõ a szülõi beszéd fontossága, mivel a baba utánozni kezd.

Felfogja, hogy a tárgy akkor is létezik, ha eldugták, de ha nem látja, ahogy újabb rejtekhelyet keresünk neki, nem gondolja, hogy valahol máshol is lehet. Felfedezi, hogy nem õ minden dolog okozója, bizonyos események rajta kívül állók, teljesen függetlenek szükségleteitõl és vágyaitól. Rájön, hogy a világban léteznek egyforma ill. hasonló dolgok.

Nem köti le túlságosan az evés, nem a gyomra körül forog a világ - gyorsan bekap valamit és folytatja felfedezõútját. Úgy veszi kezébe a tárgyakat, ahogy a felnõttek /hüvelykujja és a többi ujja közé/. látása eléri a felnõttkori fejlettségi szintet. Egyre jobban képes értelmezni azt, amit lát /szavakban, képekben és mozdulatokban fejezi ki/.

Születési súlyát megháromszorozza, megjelennek az elsõ rágófogak /16 hónapos korig/- elõször a felsõk, majd az alsók valamint az alsó elülsõ õrlõfogak /18 hónapos korig/. Ezek elõtörése nem jár annyi kellemetlenséggel, mint a metszõfogaké. Adhatunk a gyereknek darabos ételt.

Még mindig automatikusan pisil, hólyagjának befogadóképessége azonban nagyobb, ezért egyre hosszabb ideig marad száraz, kevesebb pelenkára van szükség. Felfedezi nemi szervét, fogdossa, de nem azért, mintha ez különösebb élvezetet jelentene.

játékai: élvezi, ha együtt "olvasunk" /kérdezzünk rá, hogy értette-e/, gurítja a labdát, a dobálást felváltja az odaadom-visszaveszem játék, késõbb a postaláda: kis tárgyakat kell sorrendben nagyokba dugni, szétszerelõs: bonyolult tárgyakat kell ízenként darabjaira szedni, plüssállatok, pancsolás felfújható medencében.