Tudja, hogy a tárgyak az ő észlelése nélkül is léteznek, u.e. vonatkozik szüleire is - nem reagál szorongással eltűnésükre mert tudja, hogy hamarosan visszatérnek. Az önálló járással /karját oldalt tartva/ a gyermek elvágja az anyatesthez fűző "köldökzsinórt", szalad.

Dacosságát egyénisége érdekében veti be, mintha függetlenségét hangsúlyozná. Önállóság /adjuk meg a kísérletezés lehetőségét, alkalmat a tanulásra, hagyjuk tapasztalatot szerezni, ne óvjuk mindennemű veszélytől, de ne is sarkalljuk állandóan teljesítményekre, mert elbátortalanodik/ és önbizalom /bátorítsuk, éreztessük vele, hogy megbízunk benne/- csökkenti a dacot. Dührohamai célja, hogy felhívja magára a figyelmet, de he látja, hogy már nem figyelünk rá, hamarosan abbahagyja.

Gyakran használja a "nem" szót, még ha igenre is gondol. Így jelzi, határozott és méltánylandó elképzelésekkel rendelkezik a világról, éberen őrködik tárgyai felett.

sikerül időben szólnia, hogy bilire vagy vécére vihessük, vagyis napközben szobatiszta /2 éves korig, de átmeneti visszaesés előfordulhat/. Akkor segíthetjük elő leghatékonyabban a folyamatot, ha kezdettől fogva a legnagyobb természetességgel viszonyulunk a kérdéshez, nem erőltetjük a bilizést. Kezdetben a székelés első jeleinél ejtsünk róla néhány szót azokkal a szavakkal, amelyeket ő is használni tud, ha bilire akar menni pl. "Lilinek kakilnia kell?" Az esemény utáni rendszeres érdeklődésünk kelti fel az érdeklődését a folyamat iránt, amit eddig magától értetődőnek tartott. Eztán már maga hívja fel a figyelmünket, látván, hogy a dolog érdekel bennünket. Ekkor már nincs szükség rendszeres rákérdezésre, mert így a későbbiekben nem maga figyel fel az inger jelentkezésére, hanem a figyelmeztetés hatására mechanikus szokás alakul ki. Segít a szobatisztaság kialakulásában, ha ő maga is aktív résztvevője a teendőknek: maga veheti elő a számára is elérhető helyen tartott bilit, maga öntheti ki, maga húzhatja le a WC-t, maga teheti vissza használat után a helyére a bilit. Segít továbbá az előlegezett bizalom is: néhány siker után a nap egy részében nem adunk rá pelenkát, de vigyázzunk, ne burkolt követelésnek hasson szándékunk. Az elismerés fontos, de ne zengjünk dicshimnuszokat minden kakilásnál. Ha ugyanis a kicsi úgy érzi, hogy a dolog olyan értékes, érthető módon nehezen válik meg tőle. Hőstettnek tekinti elért sikereit, érdeklődik a széklete iránt, sőt meg is szeretné fogni. Tapintatosan próbáljuk elterelni a figyelmét, eleinte hagyjuk a bilit a fürdőszobában, később ő maga segédkezhet a vécé lehúzásánál.

Ügyesen emeli szájához a kanalat, képes választani, melyik ruhadarabját szeretné felvenni. Készítsünk ki két egyforma minőségű és stílusú ruhadarabot /valójában tehát nekünk mindegy lesz, hogy melyiket választja/, mutassuk meg neki mindkettőt és kérdezzük meg, mit szeretne ma felvenni. Lehet, hogy kezdetben tétován fog csak az egyikre mutatni, de vegyük komolyan jelzését. Beszélgessünk a felvételre szánt ruhadarabok színéről, mintáiról, arról, hogy miért kell aznap éppen ilyen ruhát felvenni. Nyugodtabban fog egy helyben ülni míg öltöztetjük, ha zokniját kis meglazítás után önállóan leveheti, ha nadrágját kigombolás után letolhatja, ha ingének ujját lerázhatja magáról, mi pedig dicsérettel nyugtázzuk ügyességét. Ha megmutatjuk, hogyan kell kinyitni a cipzárt, utánunk csinálja, ha kérjük, hogy hozzon oda valamit, odahozza.

Csoportosít hasonlóságok és különbözőségek alapján. Több tárgyat ugyanazzal a szóval jelöl, ha egy vagy több tulajdonságuk közös - általánosít /pl. labda, alma, kő - kerek, tehát "labda"/. Magukat a tárgyakat meg tudja különböztetni egymástól. Le tudja öblíteni a kezét a vízcsap alatt.

Megismeri magát a tükörben. Ha észrevétlenül egy piros pontot rajzolunk az orrára, már a saját orrához nyúl meglepetésében, nem próbálkozik a tükörkép megfogásával.

Elkezd magáról beszélni, bár még sokáig csak harmadik személyben /pl. Lili éhes, Lili inni/. Gyakori, hogy nevet talál ki magának, s zajosan tiltakozik, ha valaki másképp szólítja. Mi semmiképpen ne beszéljünk hozzá ezen a "nyelven", így nehezében tanulja meg a helyes szóhasználatot. Szavak révén fokozatosan ellenőrizni képes saját cselekedeteit /pl. miután megtanulta a "pá-pá"-t, szívesebben megy el szüleitől. Ha már ismeri a "jó éjt" szavakat, könnyebben nyugszik bele a lefekvésbe. Úgy viselkedik, mintha szavakkal uralná a helyzetet, mintha senki sem kényszerítené ágyba bújásra. A beszéddel ki tudja kerülni a veszélyes helyzeteket úgy, hogy óvó-intő szavakat ismételget önmagának /pl. kinyújtja a karját a fűtőtest felé, hogy megérintse, majd azt mondja, "forró", és visszahúzza a kezét. Amíg e szót nem ismerte, szülői intés kellett ahhoz, hogy a késztetést meggátolja/.

Kíváncsiságának megfelelően szeretné ismerni a környezetében található tárgyak, személyek nevét. Folyamatosan mutogat mindenre, ami a lakásban található, és közben kérdőn néz ránk, szeretné tőlünk hallani a tárgyak nevét, még akkor is, ha már aznap sokszor hallotta. Szinte mindent megért a felnőttek beszédéből, és néha meglepetten tapasztaljuk, hogy mennyi olyat tud, amire korábban nem is gondoltunk.

Egyszer alszik napközben, általában délután.

Napközben egyre több a konfliktus anya és gyermeke között, sok tiltás veszi körül a kicsit és a feszültség éjszakai sírás formájában törhet elő. Jelentkezhetnek az első félelmek, furcsa árnyékok, éjszakai zajok és számtalan érthetetlen félelmetes jelenség. Vágyait külső tényezők szabályozzák, kinövi idegenkedős korszakát.

A gyerekek "megtűrik" egymást: még nem játszanak együtt, de általában ugyanazt játsszák külön-külön.Megjelenik a szerepjátékok első, kezdetleges formája /2 éves korig/: kicsinyünk párbeszédeket rögtönöz, s ezekbe gyakran a szülőket is bevonja. Mindennapi életét játssza el babáival, plüssállataival /eteti, pelenkázza, lefekteti őket/, szüleit utánozva próbálja ki, milyen érzés a másik oldalon lenni. Ezek a szerepjátékok burkoltan a gyerekben zajló lelki harcokat és konfliktusokat is megjelenítik.

hajlandó osztozni kellemes tevékenységekben, ad kedvenc ételéből is

játékai: rajztábla /meséltessük el vele, mit ábrázol a rajza/, falra helyezett/földre leterített óriási papír, amire szabadon rajzolhat, gyurmázás /erősíti az ujjízületeket/, homokozó, csúszda, hinta, mászóka /utóbbi három fokozottan balesetveszélyes, főként ha nyirkos és csúszós, kiálló szögek "díszítik", a gyerek lógó ruházata- öv, sál, kapucni beleakad/, három-, ill. négykerekq. bicikli, hintaló, játék telefon, képeskönyv lapozgatása /ne csak a látnivalókat vegyük számba, kérdezzünk rá olyasmire is, ami a képen közvetlenül nem látható: pl. Mi van a ház mögött?, Mit csinál a néni a tejjel? Ezzel hozzájárulunk szókincsének bővüléséhez, megmozgatjuk a fantáziáját. Utánozzuk a különböző hangokat, pl. állatokét/, az építőkockákból hármat-négyet is egymásra helyez