Az önálló járás biztonságosabb, a karja lazán a test mellett van és a lába is zárt, ha van a lépcsőn korlát, megpróbál felmászni. Mozgáskoordinációja begyakorlásához sok sétára van szüksége, legfőbb vágya, hogy vég nélkül gyalogolhasson. Engedjük bámészkodni, nevezzük meg a dolgokat, amikkel sétánk során találkozunk. Hagyjunk neki időt, hogy tényleg megnézze, amit mutatunk neki. Amit mondunk, tárgyilagos, elfogulatlan legyen. Bár lassan halad, ne vegyük fel türelmünket veszítve /nincs időérzéke, nem érti meg, hogy sietni kell, különben lemaradunk valamiről/, mert később, amikor elvész a járás újdonságának öröme a gyerek majd saját maga akarja, hogy cipeljék. Más módon biztosítsuk neki a testközelséget /pl. ölbevéve meséljünk neki/.

Céltudatosan odamegy a hozzátartozókhoz, magára irányítja a figyelmüket és odavezeti azokhoz a dolgokhoz, amit szeretne megkaparintani, vagy amivel valami gondja van. Megérti az egyszerű kérdéseket /"Hol a labdád?"/ és teljesíti az egyszerűbben megoldható kéréseket /"Hozd ide a labdát!"/.

kinőnek az alsó, majd a felső szemfogak /2 éves korig/.

A hibásan ejtett szavakat ne javítgassuk, mivel ez azt jelenti a számára, hogy valamit nem jól csinál. Elégedetlenségünkkel gátlást idézünk elő benne, elvesszük a kedvét a beszéd gyakorlásától. Fokozatosan elhagyja majd a rosszul képzett és az egyszerűsített szavakat.

Merészsége, vállalkozó kedve felülmúlja mozgásfejlettségének, mozgékonyságának szintjét. Olyan dolgokra akar vállalkozni, amelyek meghaladják ügyességét, egyensúlyérzékét és fizikai erejét, emiatt nemegyszer kell elszenvednie a testi és lelki kudarc érzését.

játékai: ceruzával és krétával firkál