A test gyorsabban nő, mint a fej, ezért arányait tekintve a gyerek hasonlít a felnőttekre. Több csont van a csuklójában és a bokájában. A folyamatos fejlődés nyomán egyre ügyesebben használja a tárgyakat és a kezét, megtanul célbadobni, helyet változtatni. Úszás-, tánc-, torna- vagy korcsolyaórára járathajtuk a gyereket, de ne terheljük túl különórákkal, a készségeknek maguktól is fejlődniük kell.

A képei mozgalmasabbá válnak, de inkább jelképek, mintsem valósághű ábrázolások. "Az én házam"-nak akkor is lehet 4 ablaka és 1 ajtaja, ha a gyerek lakásban lakik. Sok gyerek berajzolja a babát a nő hasába; ha egy férfi ül a széken, teljes egészében lerajzolják a széket, az ember pedig lebeg fölötte.  

Kezd más anyagokat is használni és egyre inkább megtartja, amit készít. Egy új technika felkeltheti a rajzolni nem szerető gyerekek érdeklődését is, bár most már az írás és az iskolai tevékenység váltja fel a rajzoláshoz szükséges eszközkezelés elsajátításának igényét. Ha a gyerek nem szereti ilyen módon kifejezni magát, ne erőltessük. Dicsérjük meg a rajzait, hogy szinten tartsuk és fejlesszük a képességeit. Spontán módon csoportosítja a tárgyakat a színük szerint, vagy mindenképpen a testvérénél lévő zöld kockát akarja.

Érti, hogy a többi embernek is van saját elméje, és ő nem tudhatja, mit gondolnak mások. Azt tartja igaznak, amit annak érzékel, és a megfigyelései nem logikusak. Még mindig azt hiszi, hogyha egy széles, alacsony pohárból áttöltjük a vizet egy magas vékonyba, abban több lesz a folyadék. A hosszú sorba rendezett 7 darab cukorka szerinte több, mint a rövid sorba rendezett 7 darab és azt hiszi, hogy neki van testvére, de az öccsének/hugának nincs.

Osztályozni tudja a tárgyakat egyszerű kategóriák szerint, de ezek gyakran furcsák. Elég háttér-információt nyújt ahhoz, hogy a felnőttek megértsék őt. Tudja, hogy gondolatait csak ő ismeri.

Verekszik a testvérével a "felnőtt" pohárért. A barátságok szilárdabbá válnak, a fiúk gyakran nagyobb csoportokban játszanak, mint a lányok. Egyre függetlenebbek, nem mindegyik gyerek csinálja ugyanazt, különböző szerepeket tudnak alakítani az összetett játékokban. Elmagyarázza a játékot a többieknek.

Van "legjobb barátja". Már sokkal önállóbban játszanak. Amikor meglátogatják őket a barátaik, szeretnek visszahúzódni a saját világukba. Ilyenkor célszerű a háttérbe húzódni a felnőtteknek. Jelzi a többieknek, mikor kell "eljátszani valamit" és mi "valóságos". Meg kell tudnia szervezni a saját játékát, képesnek kell lennie végigcsinálni valamit anélkül, hogy dicséretre vagy segítségre várna /bár a dicséret mindig jól jön/. Tudnia kell egy helyben ülni, és hosszabb ideig tevékenykedni a szülei nélkül. Képesnek kell lennie teljesen felöltözni, fürödni, fogat mosni és késsel enni /a kemény hús még gondot okozhat/. Képesnek kell lennie a szülei nélkül tölteni a nap jelentős részét, megosztozni 20-30 gyerekkel a felnőtt figyelmén, és mégis jól éreznie magát.

Mit tehet a szülő? Elvárhat ügyességet, de segítsen, ha kell. Ne avatkozzon be hamar, hagyjon időt a próbálkozásra. Várja meg, míg a gyerek kéri, majd irányítsa őt a következő lépésig. Húzódjon a háttérbe, és hagyja, hogy a gyerek végigcsináljon valamit anélkül, hogy minden lépésnél dicséretre és utasításra várna. Figyeljen oda azokra a magatartásformákra, melyek szükségesek az iskolába. Ne vegyen tudomást azokról a figyelemfelkeltési formákról, melyek nehezen kezelhetőnek tüntetik fel a gyereket /antiszociálisan viselkedik, zavar másokat, hisztizik, agresszív, egyik tevékenységtől a másikig csapong, nem figyel/. Babusgassa és hangsúlyozza, hogy szereti őt.

játékai: egyszerű logikát igénylő társasjátékok, tárgyak összepárosítása és szétválogatása /pl. zoknipárosítás, asztalterítés/