A cikkért köszönet a CsaládiNet oldalnak! :)

"A barát az az ember, aki mellett hallgathatok, más szóval nem kell tőle féltenem belső kertjeimet, hegyeimet, vízmosásaimat és sivatagaimat, mert nem fog beléjük taposni." (Antoine de Saint-Exupéry)
Az értékek elsajátítása

Míg a gyermekek egyenértékű kommunikációs partnerek, addig a szülők tekintélyszemélyek, akik tilalmakat is megfogalmazhatnak. Az azonos „szemmagasságban” kialakuló kapcsolatok az újdonság erejével hatnak. A fiúknak és lányoknak ezen a területen is ki kell próbálni magukat, és meg kell találni a helyüket. A gyermekek barátságaikban olyan szociális kompetenciákat sajátíthatnak el, melyeket a szülők a nevelés során gyakran nehezen tudnak közvetíteni nekik: például megtanulják az osztozás képességét, hiszen egy irigy gyerekkel senki sem játszik szívesen, kompromisszumokat kötnek, felsegítik társukat, ha elesett, megvédelmezik barátjukat, amikor kinevetik őt. A mindennapi együttlétek során értékekkel gazdagodnak, megismerik, milyen a megbecsülés, figyelmesség, segítőkészség és közösségi szellem.

A krízisek kezelése

Egy barátság meg is szakadhat: ez is egy olyan tapasztalat, amelyet a gyermekeknek meg kell ismerni. Ez történhet, amikor az egyik gyermek iskolás lesz, játszótársa pedig még óvodában marad. A barátságnak véget vethet egy veszekedés vagy egy harmadik személy megjelenése, aki szétzilálja azt. A gyermek meggyászolja a veszteséget, ez hozzátartozik személyiségének fejlődési folyamatához. Talán idővel kibékülnek az ellenfelek, vagy egy másik barát bukkan fel a láthatáron – ez gyorsan megy náluk.
Iskolások között már változik a barátság jellege és minősége: míg az óvodában az érdekszövetségek domináltak, az iskolában már a személyes barátságokra fókuszálnak a gyermekek. A lányok bizalmas kettes, hármas kapcsolatokat alkotnak, ahol az egyes személyek státusza gyakran változik - a könnyek mindig benne vannak a pakliban. A fiúbarátságok többnyire gyakorlatias szempontokon alapulnak: az a lényeg, hogy jól kijöjjenek egymással és legyen közös programjuk.

Szülői beavatkozás?

Nem minden gyermek képes könnyen a kapcsolatteremtésre, és nem kínálják tálcán sem a barátok széles választékát, és ezt a szülők ezt sokszor aggodalommal szemlélik. A barátság hozzátartozik a gyermek életéhez, és ezt rá kell bízni. Ha egy gyereknek nincs túl sok barátja, nem kell, hogy törvényszerűen boldogtalan is legyen. Különösen fiatalabb gyermekeknek van néha képzeletbeli barátjuk, akikkel beszélgetnek is, - ez teljesen normális jelenség, aggodalomra semmi ok.”
Hasznos tanács anyáknak és apáknak: ne hamarkodják el a beavatkozást gyermekeik kapcsolataiba. Először csak figyeljék meg, jól érzi-e magát így csemetéjük ebben a helyzetben, nézzék meg, hogyan éli mindennapjait. Ha látják, hogy tényleg szenved a magánytól, akkor kérjenek segítséget az óvodától, iskolától. Megoldás lehet játszódélutánok szervezése, vagy a gyerek beíratása egy sportegyesületbe. Az viszont szarvashiba, ha a szülők a gyerek jelenlétében mondják el valakinek, hogy csemetéjüknek nincsenek barátai: ezzel nagyon megsérthetik az önbecsülését. Jobbnak bizonyul az a taktika, amikor lehetőséget biztosítanak gyermeküknek a kapcsolatteremtésre, mozgásba hozzák a dolgokat, majd ismét visszavonulnak.

A választás szabadsága

Jó annak, akinek van barátja, bár a csemete és a szülő ízlése nem mindig egyezik. A szabadosan nevelt fiú vagy az állandóan hangoskodó, erősen sminkelt lány néha szálka lehet a szülők szemében. Itt is érdemes kivárni! Az édesapának és édesanyának ilyenkor át kell gondolnia a gyermek szemszögéből, mi is olyan érdekes ezen az új baráton. Őt egészen máshogy nevelték, vagy éppen neki van az a csini Barbija, ami hiányzik lányuk születésnapi ajándékai közül?
A gyermekeknél egészen más a mérce, és saját maguknak kell eldönteni, kivel szeretnék eltölteni szabadidejüket. Csak így fogják megtanulni, hogyan építsenek ki bizalmon alapuló baráti kapcsolatokat. Egy próbálkozás félre is sikerülhet - de ezt hadd tapasztalják meg ők maguk! A barátság megakadályozása az utolsó eszköz legyen csak, és tényleg csak akkor tegyék meg ezt a lépést, amikor valós veszély fenyegeti a gyermeket. Célravezetőbb megoldás lehet, ha a gyermek ízlését formálva pl. közösen beszéljék meg vele a barát jellemét: „Sokat hazudik, nekem ez nem tetszik. És neked?” A szülők adják meg a gyereknek a lehetőséget, hogy elgondolkozzon barátja tulajdonságairól, ugyanakkor segítsék véleményükkel a gyermeket a helyes irány megtalálásához. Egyik szemük legyen a csemetén, de tartsák magukat távol - minden a helyes mértéken múlik!

Egy 2008-ban végzett vizsgálat szerint: a gyermekek nagy része igen fontosnak tartja a barátságot, azonban az életkor változásával mindenki mást ért a fogalom alatt. A 6-10 évesek az együttjátszást nevezik meg, míg az idősebbek a kölcsönös bizalmat, az összetartozást, és azt tartják fontosnak, hogy számítani lehet egymásra.