A cikkért köszönet a Wikipedia-nak! :)

Jelezném, hogy ebben a cikkben a Hamupipőke változatokról esik szó. Tehát nem csak a Disney változatát tagoljuk, hanem a Grimm részét is! :)

Hamupipőke (angol: Cinderella, német: Aschenputtel, Ludwig Bechstein-nál Aschenbrödel, orosz: Zoluska, francia: Cendrillon, spanyol: Cenicienta, olasz: Cenerentola, görög: η σταχτοπούτα (i staktopouta), cseh: Popelka, svéd: Askungen) egy az európai kultúrkörben széles körben elterjedt történet főszereplője. A történet egyik legismertebb változata Charles Perrault francia meseírótól származik, amelyet Cendrillon ou La petite pantoufle de verre címmel 1697-ben vetett papírra.

A Grimm-testvérek változata

Hamupipőke egy gazdag kereskedőember leánya volt. Édesanyja halála után apja újból megnősült. Egy szép, ám rosszindulatú asszonyt és annak két leányát vitte a házába. A mostohatestvérek és a mostohaszülő gonoszsága igen megnehezítette az ifjú leány életét, akit saját házának cselédjévé tettek. Nem csak a legpiszkosabb házimunkát bízták rá, de neki kellett a házi tűzhely tisztítását is végezni, ezért családja Hamupipőkének kezdte gúnyolni.

Egy alkalommal az apa egy távoli vásárba indult, és megkérdezte mindhárom leányát, hogy mit hozzon nekik a vásárból. Míg a mostohatestvérek szép ruhákat, drágaköveket és gyöngyöket kívántak, addig Hamupipőke csak egy facsemetét kért apjától. Apja hazaérkezése után Hamupipőke a facsemetét édesanyja sírjára ültette és alatta imádkozott. A fára hamarosan egy madár szállt, akinek a szíve megesett az árva leányon, és teljesítette az imában foglalt kéréseket.

Hamarosan háromnapos ünnepet hirdettek a királyságban. Az uralkodó kikiáltatta, hogy minden hajadon leányzónak meg kell jelennie a palotában rendezett bálokon, ahol a trónörökös majd menyasszonyt választ magának. Hamupipőke mostohája nem akarta, hogy a leány a bálon részt vegyen, ezért különösen álnok feladatot eszelt ki számára. A tűzhely hamujába borított lencse szétválogatását adta ki Hamupipőke számára elvégzendő feladatul. A mostoha még egy megfelelő báli öltözet beszerzését is feladatul szabta Hamupipőkének, majd saját lányaival elvonult a bálba.

A zokogó Hamupipőke mellett ekkor megjelent a fehér madár és egy fehér színű, ezüsttel díszített selyemruhát, illetve egy aranyból készült cipellőt adott a leánynak. Hamupipőke felöltözött, rohant a bálba és elvegyült a vendégek között. Szépsége azonnal felkeltette a trónörökös figyelmét, de Hamupipőkének sikerült elszöknie. Ez történt a háromnapos bál második estéjén is, amelyen az ifjú herceg ismét megpróbálta megtalálni a gyönyörű leányt, de Hamupipőke ismét kereket oldott. A harmadik alkalommal is elmenekült, ám a palota lépcsőjén a lába kicsúszott az arany cipellőből, a cipő pedig a lépcsőn maradt.

A király kikérdeztette a bál valamennyi résztvevőjét, de Hamupipőkét senki sem ismerte. A leány apját is kikérdezték, de Hamupipőke oly' szép volt, hogy még saját apja sem ismerte fel. A trónörökös nyomozásba kezdett. Az egész királyságot végigjárta és valamennyi leány lábára felpróbálta a palota lépcsőjén felejtett cipellőt. Hamupipőke mostohatestvérei is megkísérelték felhúzni az aranycipőt, de az oly' kecses és oly' vékony volt, hogy nem ment a lábukra. A herceg elhagyta a házat, de az utcára lépvén vadgalambok hangjára lett figyelmes. A vadgalambok a közeli temető felé hívogatták, ahol a herceg megtalálta a szülője sírjánál imádkozó Hamupipőkét. A cipőt a lábára próbálta, majd megcsókolták egymást, és boldogan éltek, míg az egyikük el nem halálozott. A történetnek ez a változata nem tudósít a mostoha reakcióiról illetve a további történésekről. A Grimm-féle mese

Perrault változata
 
A jó elnyeri jutalmát: Hamupipőke lábára illik a cipő

Perrault története szerint Hamupipőke egy nemesember egyetlen leánya volt. Édesanyja halála után apja újból megnősült és egy gonosz mostohát hozott a házhoz, majd röviddel ezután meghalt. A mostoha és két gonosz lánya folyton megalázta Hamupipőkét és a legnehezebb házimunkák elvégzésére kötelezték.

Történt egyszer, hogy háromnapos bált hirdettek, amelyen a királyság ifjú trónörököse menyasszonyt választott magának. A gonosz mostoha azonban nem akarta, hogy a lányainál szebb Hamupipőke magára vonja a herceg figyelmét, ezért a bálok estéin házimunkára kötelezte. Szerencsétlen lánynak a hamuba borult lencseszemeket kellett kiválogatnia. Hamupipőke azonban nagyon szeretett volna elmenni a bálba, ezért az egyik nagynénjéhez fordult, aki boszorkány volt. A boszorkány egy csodálatos ruhát varázsolt Hamupipőkére, majd egy üvegcipőt adott a lábára. Egy tökből varázsolt hintóba ültette és a fal mellett szaladgáló patkányokból csodás paripákat varázsolván útnak indította unokahúgát a bálba. A leányt azonban figyelmeztette, hogy a varázslat csak éjfélig tart, mielőtt az óra eléri a 12-t, el kell szöknie a bálból!

Hamupipőke volt a legszebb a bálon. Oly szép volt, hogy mostohatestvérei sem ismertek rá. A herceg azonnal beleszeretett. A bál második napját is együtt töltötték, de Hamupipőke ismét elszökött, mielőtt az óra éjfélt ütött volna. A harmadik napon menekülés közben elhagyta az egyik üvegcipőt, amely a királyfi kezébe került.

A herceg kihirdette, hogy feleségül veszi azt a leányt, akire a cipő illik. Országjárásra indult és személyesen próbálta fel minden hajadon lábára a cipőt. Hamupipőke házába lépvén a herceg először a két mostohatestvér lábára próbálta fel a cipőt, sikertelenül. Hamupipőke lábára illett a cipő, majd a leány, hogy kilétét bizonyítsa, elővette a nála lévő félpárt. A mostohatestvérek sem jártak rosszul: Hamupipőke lakodalmának napján ők is férjhez mentek két előkelő udvari személyhez.

A mese eredete és fejlődése ]

Mint minden mese, a Hamupipőke is igen hosszú fejlődéstörténetre tekint vissza. Első nyomai az ókori Egyiptomban tűnnek fel, majd megjelenik Rómában és a 9. századi Kínában is, de ismert volt az észak-amerikai indiánok között is.] Ulf Diederichs német mesetudós szerint a történetnek több mint 400 változata kering szerte a Földön. A mesék közös eleme a nemes ifjú szerelmében reménykedő bátor és erkölcsös leány, aki páratlan szerencséje útján elnyeri a vágyott ifjú szívét. A mese tanulsága eképpen foglalható össze: a jó mindig elnyeri jutalmát.

Hatása a kultúrára

Hamupipőke története számtalan drámát, operát, egy sor képzőművészeti alkotást és filmet ihletett meg, amelyek egy része:
Jean-Louis Laruette: Cendrillon (= Hamupipőke; francia opera), 1759
Carlo Goldoni: Buona figliuola (= A jó lány; olasz operalibrettó), 1760
Nicolas Isouard: Cendrillon (= Hamupipőke; máltai opera), 1810
Gioacchino Rossini: La Cenerentola, (= Hamupipőke; olasz vidám opera), 1817
Christian Dietrich Grabbe: Aschenbrödel (= Hamupipőke; német dramatizált változat), 1835
Boľena Němcová: Drei Haselnüsse für Aschenbrödel (= Három mogyoró Hamupipőkének; cseh meseköltemény), ~1842-1845
Moritz von Schwind: Bilderzyklus zu Aschenbrödel (= német képciklus Hamupipőkéről), 1852/1854
Gustave Doré: Cendrillion (= Hamupipőke; francia illusztrációk Charles Perrault meséjéhez), 1862
Jules Massenet: Cendrillon (= Hamupipőke; francia opera), 1899
Erich Kühn (1887-1953): Aschenputtel (= Hamupipőke; német színdarab)
Robert Walser: Aschenbrödel (= Hamupipőke; svájci kis dráma), 1901
Johann Strauß: Aschenbrödel, (= Hamupipőke; osztrák balett), 1901
Pauline Viardot-Garcia (1821-1910): Cendrillon (= Hamupipőke; francia miniopera zongorakísérettel), 1904
Leo Blech: Aschenbrödel (= Hamupipőke; német opera), 1905
Arthur Rackham: Ashenputtel (angol illusztrációk a Grimm mesékhez), 1909
Edmond Dulac: Cinderella (angol illusztrációk a Sleeping Beauty and other Fairy Tales-ben [= Az alvó szépség és más mesék]), 1910
Deutscher Märchenwald Altenberg (Altenbergi német meseerdő): Aschenputtelhäuschen (= Hamupipőke házikója), 1931
Jewgeni Lwowitsch Schwarz: Aschenbrödel, (= Hamupipőke; orosz színdarab) ~1934
Szergej Prokofjev: Zoluska vagy Cinderella, (= Hamupipőke; orosz balett), 1945
Soluschka/Aschenbrödel (= Hamupipőke; orosz mesefilm - Michail Schapiround Nadeshda Konschewerowa rendezésében, a forgatókönyv szerint Jewgeni Schwarz tollából és nyomán, operatőr: Jewgeni Schapiro, zene: A. Spadawekkia, színészek: Janina Shejmo, Warwara Mjasnikowa, Erast Garin, Faina Ranewskaja, Alexander Konssowski), 1947
Cinderella (= Hamupipőke; amerikai rajzfilm Walt Disney-től), 1950
Katharina Szelinski-Singer szobrásznő Hamupipőke mészkőszobra Berlin-Neuköllnben az iskolavár-parkbani meseszökőkútnál, Németország 1970
Drei Haselnüsse für Aschenbrödel (= Három mogyoró Hamupipőkének; mesefilm - Václav Vorlícek rendezésében és forgatókönyve szerint, operatőr: Josef Illík, zene: Karel Svoboda, vágó: Miroslav Hájek, Barbara Leuschner, színészek: Rolf Hoppe, Carola Braunbock, Daniela Hlavácová, Karin Lesch, Pavel Trávnícek, Libuse Safránková mint Hamupipőke, a film cseh címe: Tři oříąky pro Popelku), Csehszlovákia/NDK 1974
Gurimu Meisaku Gekijō (japán rajzfilmsorozat), 1987, 23-24. rész: Hamupipőke
Aschenputtel, (= Hamupipőke; németországi mesefilm - az osztrák Karin Brandauer rendezésében, forgatókönyv: Michael Schulz, operatőr: Helmut Pirnat, zene: Christian Brandauer, Natascha Wilhelm, vágó: Daniela Padalewski, színészek: Claudia Knichel, Roswitha Schreiner, Krista Stadler, Stephan Meyer-Kohlhoff, Petra Vigna, német/spanyol/francia/cseh koprodukció, 1989
Erste Allgemeine Verunsicherung osztrák zenekar, Cindarella (= Hamupipőke; dal), 1994
Mindörökkön örökké (amerikai játékfilm), 1998
SimsalaGrimm, német rajzfilmsorozat 2. kötet, 7. rész: Aschenputtel (= Hamupipőke), 1999,
Peter Lund, Thomas Zaufke: Cinderella paßt was nicht (= Nem tetszik valami Hamupipőkének; német musical), 2000
Gavin Millar: Aschenputtels Geheimnis (= Hamupipőke titka, amerikai könyv-megfilmesítés), 2002
Aschenputtel – Für eine Handvoll Tauben (= Hamupipőke - egy marok galambért), a ProSieben meseórából egy sorozatrész, Németország/Ausztria 2006-tól