A cikkért köszönet a CsaládiNet-nek! :)

A gyermekek az óvodában ismerkednek meg játékosan a közösségi életforma szabályaival, ott tanulnak meg alkalmazkodni egymáshoz. Az iskola már ismereteket, ezeken keresztül értékeket is közvetít. Azt azonban nem lehet elvárni, hogy amit mi, szülők elrontottunk a neveléssel, azt az óvónők és a tanárok korrigálják.

Már korai életszakaszban vedd komolyan az agresszív magatartási formákat!
Amikor ötévesek megverik, megbántják a másik gyermeket, ne könyveld el normális jelenségként. Már az óvodás gyermek tudja, hogy nem szabad fájdalmat okozni a társának. Hiába mondja utólag, „nem akartam“, nem menti fel tette súlya alól. Ugyanez érvényes akkor is, amikor a gyermek letördeli a fa ágait, szándékosan eltapossa a bogarakat, kinyomja a baba szemét, felhasítja a plüssállat hasát.

A kisdiák hazajön és arra panaszkodik, nem tud rendesen odafigyelni az órán, mert a többiek zavarják a tanítást. A szünetekben nem mindig tud kikapcsolódni, mert a nagyobbak elüldözik az alsósokat az udvaron megszokott játszóhelyükről.

Nem lehet minden gyermek esetében ugyanazt az egysíkú problémakezelést alkalmazni
Vannak azonban módszerek, amelyek minden szülő-gyermek viszonyra érvényesek.

Húzz meg világos, egyértelmű határokat gyermekednek! Ezek nem korlátozzák, hanem védelmezik őt. Amennyit megengedsz neki, annyit fog ő is megengedni magának. Amikor bizonyos dolgokat megtiltasz csemetédnek, meglehet, kezdetben hisztizni, tiltakozni fog. Sokan azt gondolják ilyenkor, elvesztem a gyermekem, tönkre teszem a lelki világát.

A túlságosan megengedő nevelési stílusnak kétféle szélsőséges következménye is lehet: a gyermek egyik esetben gátlástalan, a társadalmi normákat semmibe vevő felnőtté válik, képtelen lesz kiegyensúlyozott baráti- és társkapcsolatokra. A másik következmény egy önállótlan, magát másoknak alávető személyiséggé alakul: az ilyen ember nehezen hoz döntéseket, határozatlan, gyenge a jövőképe, életéből hiányoznak a világos célok.

Nagyon fontos, hogy egyértelműen fogalmazd meg, mit szeretnél a gyermekedtől
Akkor támassz elvárásokat vele szemben, ha következetesen gondoskodsz arról, hogy teljesítse, és be is tartsa azokat!
Amikor valamit megkövetelsz a gyermekedtől, gondold át, te hogyan tudod és szeretnéd őt segíteni abban, hogy azt véghez is vigye!
Figyelj rá, hogy a csemetéd mindig megértse, mit mondasz, mire gondolsz!
Ha kérsz valamit a gyermekedtől, azt mindig egyértelműen határozottan fogalmazd meg, ne könyörögj neki!
A bonyolultabb feladatokat szükség esetén oszd fel kisebb egységekre, ne követelj túl sokat!
Ellenőrizd, betartja-e gyermeked kéréseidet!
Először mindig csak egyetlen viselkedési formára koncentrálj, pl. érd el a gyermeknél, hogy ne szidja csúnya szavakkal testvérét, társait, vagy ne bosszantsa szándékosan a másikat!
Figyelj oda saját viselkedésedre, hiszen példaképe vagy gyermekednek!
Kínálj fel számára agresszióhoz nem kötődő konfliktusmegoldásokat! Beszéld meg vele, hogyan alakult ki közöttetek a feszültség és arra milyen megoldások lehetségesek!
Légy résen, kivel tart kapcsolatot fiad, lányod! Amikor észreveszed, hogy gyakran találkozik hasonlóan problémás viselkedésű társakkal, irányító jelleggel avatkozz be!
Gyakoroljatok együtt gyermekeddel feszültségmentesítő rituálékat, amelyek hasznos segítségedre lehetnek konfliktusok esetén. „Vegyél nagy levegőt, mielőtt cselekszel, vagy szólsz!”, „A harag rossz tanácsadó.”, „Nyugalomban várakozzatok 20 másodpercet, mielőtt tennétek valamit!”
Ha a gyermek vét a szabályok ellen, ne próbáld megvédeni az általa előidézett következményektől! Tanulja meg, hogy az ilyen cselekedeteinek rá nézve negatív hatása van, ne avatkozz be tehát a következményekbe! Kezdettől fogva lássa be, hogy felelősséget kell vállalnia tetteiért! Ha pl. lóg az óráról, mindent végig kell csinálnia, a tanárok el fognak beszélgetni vele, az elmaradt órákat pótolnia kell, stb.
Tanítsd meg gyermekednek a másik fél megértésének képességét: Mit tennél, ha a veled szembenálló ember helyében lennél? Képzeld csak bele magad annak az embernek a helyébe, akit megsértettél vagy megvertél. Értesd meg gyermekeddel, hogy az agresszió áldozatai szenvednek. A beleérzőképesség és az együttérzés erősítése természetesen gátolja az agressziót.

A gyermeki agresszióval kapcsolatos problémákat nem lehet egy csapásra megoldani. Kis lépésekben haladj előre, és jó sok türelemmel vértezd fel magad!